JÖVŐKÉP- Az indigó generáció

Napjaink egyik legvitatottabb témája a generációk közötti különbségek révén fakadó konfliktusok és azok kihatása a munkaadók és a munkavállalók, tanintézmények és tanulóik, szülők és gyermekeik viszonyára. Az új generáció merészen szembe megy a megszokott társadalmi konvenciókkal, kétségbe vonva magatartásukkal az évszázadok során „jól bevált” oktatási-, és nevelési metódusok hitelességét, célját, hatékonyságát. A fennti jelenség leginkább az indigó generációra jellemző. Számos forrás az alábbiak szerint így vélekedik róluk:
„ők azok a gyermekek, akik 1977 után születtek, érzékenyek, de erős akarattal rendelkeznek, makacsok, kreatívak, “öreg lelkek”, az orvosok – nem tudván, mit kezdjenek ezzel a felnövekvő nemzedékkel – hiperaktívnak bélyegezték meg őket. – Legalábbis többségüket. Ők azok az úttörők, akikre majd a kristály- és szivárványgyermekek építkezhetnek.”
Az oktatás és a gazdaság együtt kellene működjön kéz a kézben. Azonban mi figyelhető meg térségeinkben? Az állami oktatásban a diplomás munkanélküliek tömeg termelése követhető nyomon, míg a munkaerőpiacon pedig a munkaadók részéről az egyre nökekvő igények az innovatív, újszerű gondolkodás irányába, ugyanakkor felkészültség, kreatívitás hiányában a munkavállalók tömeges kivándorlása Nyugatra a „szebb jövő” reményében. Nincs, vagy csak ritkán van találkozási pont e két jelentős területen, hiszen többnyire hiányzik intézményeink részéről a kellő nyitottság a fejlődés iránt, és továbbra is a „biztonságos”, de egyre inkább elavuló módszereket alkalmazzák.
Az újonnan megjelent generációs sajátosságok felhívják a figyelmet a társadalom problémáira, a rendszerek müködésképtelenségére, fenntarthatatlanságára. Égetően szükséges megoldásokat találni és kivitelezni a különböző gazdasági-, és szociális problémákra. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az egyhangú, monoton sodródás, az egyéniség és társadalom számára romboló tevékenységek, a megalkuvás nyújtotta passzív „életminőség” mind-mind elfogadhatatlan. Türhetetlen állapotok uralkodnak, s mi mégis fejet hajtanánk?

A közöny révén a többség az ilyen témákat azzal söpri félre, hogy nincs tudományos bizonyíték, nem érzik a történések fajsúlyát. Egy ideig a tudomány nem volt felkészülve a kézzel nem fogható dolgok létezésének elismerésére, azonban elérkezett az idő, hogy komoly kutatásokat folytassanak a témában, és a világ tudomására hozzák, hogy a változás küszöbön van, és a mentalitás váltás a jövőnk kulcsa.

A felismerés ideje már leáldozóban. Elég már az elméletekből, alkalmazzuk végre őket. Álmodjunk nagyot a fiatalokkal, és hozzuk létre velük együtt a fenntartható fejlődést a Közép Régió Inteligens Szakosodási Stratégiájának megfelelő célkitűzésekkel.
A fenti problémák megoldásához nyit új távlatokat egy HUB. Egy HUB-ban adottak a körülmények a fejlődéshez. Az INNOHUB is egy olyan coworking tér, ahol a közösségi együttmüködés és az egyéni fejlődés gyümölcseként lehetőség adódik az alkotásra, a korlátlan ötletelésre, önmegvalósitásra. Mindezt a gazdasági növekedés, a társadalmi jólét, és a környezetvédelem fenntartható fejlesztésének szellemében.
Ismerjük fel létünk mélyebb értelmét, mely túl mutat a ”vegetációs tevékenységeinken”, tanuljunk meg távlatokban gondolkodni egy élhetőbb jövőért és jelenért.
Vagy ahogyan a néhai Gandhi mondaná: „Légy te a változás, amit a világban látni akarsz.”